Portré péntek 1. - Ferenczy Noémi

 Ferenczy Noémi: A magyar gobelinművészet mestere

Ferenczy Noémi (1890–1957) a magyar gobelinművészet egyik legjelentősebb alakja volt. A Ferenczy művészcsalád tagjaként – édesapja Ferenczy Károly festő, ikertestvére Ferenczy Béni szobrászművész, édesanyja Fialka Olga szintén művész volt – már fiatalon művészi pályára lépett. Tanulmányait Münchenben és Párizsban folytatta, majd a hazai művészeti élet meghatározó alakjává vált.

A gobelinművészet, vagyis a faliszőnyegek szövésének mestersége hosszú évszázadokra nyúlik vissza, és Noémi ennek a hagyománynak a megújítója lett Magyarországon. Munkáiban a klasszikus szövési technikát ötvözte a modern művészi látásmóddal. Egyedi stílusára jellemző a letisztult formavilág, a harmonikus színvilág és a természet ihlette motívumok.

Munkásságának különlegessége, hogy nemcsak tervezte gobelinjeit, hanem saját kezűleg szőtte meg őket növényi festékkel saját maga által színezett gyapjúfonalakból. Ez a hagyományos kézműves technika iránti tiszteletét is tükrözte.

Legismertebb alkotásai között található a „Pásztor bárányokkal” (1931), amely finom részletgazdagságával tűnik ki. Számos bibliai ihletésű munkája is ismert. A „Tavasz” című csodálatos képe a természet és az évszakok változásának lírai ábrázolása. Művei gyakran mitológiai vagy vallási ihletésűek, de a természet és az emberi lélek kapcsolata is fontos szerepet kap bennük. Ismert a dolgozó emberek szóló sorozata is, melyeken előfordul, hogy önmagát is ábrázolja.

Ferenczy Noémi munkássága nagy hatással volt a magyar textilművészetre, és művei ma is a legfontosabb hazai és külföldi gyűjteményekben találhatók. Alkotásai időtálló szépséget és mesterségbeli tudást képviselnek, így a mai napig inspirációt jelentenek a textilművészet kedvelői számára.

(Forrás: internet)